Boldog Babák Blogja

6 hónapos lehetett a nagyobbik fiam, amikor láttam a Spektrumon egy filmet arról, mennyire fontos a kicsiknek a dicsérő szó már egészen kicsi korban. Sokkal nagyobb sikereket tudtak elérni a játékban, sokkal komplexebb feladatokat tudtak megoldani azok a gyerekek, akiket a szüleik dicsértek. Volt egy kisfiú, aki alapból okos volt, de az anyukája eléggé szorongós, depressziós, ugyanazt a feladatot kapta, mint egy másik 1 éves kisfiú, akit az anyukája folyamatosan dicsért már az egyes részfeladatok megoldásáért is. A második kisfiú sokkal hamarabb és ügyesebben oldotta meg a feladatot (ha jól emlékszem, Montessori torony összerakásáról volt szó).

Kísérletező kedvemben kipróbáltam működik-e a dolog, mégpedig az akkor féléves fiammal. Odagurítottam neki a labdát és bíztattam, hogy gurítsa vissza. Persze egy ekkora gyerek még nem tud célirányosan gurítani, de ha véletlenül visszagurult a labda, mindig nagyon megdicsértem. Pár perc múlva már tudatosan próbálta elgurítani a labdát.

Ma megint elővettem ezt a kísérletet és kipróbáltam a majdnem nyolchónapos kisebbikemmel is: és láss csodát, a dicséret ereje nála is hatott, gyönyörűen dobálta vissza a labdát (a gurítgatás neki túl kispályás volt) és nagyokat mosolygott, amikor megdicsértem. Majdnem 3/4 órát játszottunk így egyfolytában és nagyon lekötötte a dolog. És akkor még mondja valaki, hogy a kicsik ebben a korban még nem tudnak valakivel közösen együtt játszani...
Próbáljátok ki ti is, és ha sikerült, írjátok meg kommentben!