Mostanában sokat találkoztam az Okosbaba módszerrel, a Doman-módszerrel, olvasgattam róluk, meg összefutottam sokféle készségfejlesztős linkkel is. Közben meg sokaktól hallom, milyen jól megy a gyereküknek a babaangol, magyarul beszélni még nem, de angolul számolni már tudnak. Szóval megérett bennem az elhatározás, hogy én is megfogalmazzam saját pedagógiai világnézetemet, amely -némi áthallással- a Boldog Baba nevet kapta. És nem azért, mert a Domanos, Baby Einsteines, HelenDoronos babák nem lennének boldogok, hanem mert a boldog szó nálam a végeredményre fókuszál. Mondhatnám úgy is: Okos szeretnél-e lenni inkább felnőttkorodra vagy boldog?

A kettő nem zárja ki egymást természetesen, de azért elgondolkozom rajta, amikor például magánovik bőséges programkínálatát szemlélem, hogy vajon szükséges-e a hétnyelven beszélő zseniális topmenedzser képét vázolnunk gyermekünk elé, mint fejlődési irányt az életben? Nem lesz-e boldogabb kreatív gondolkodóként? Vajon a trenírozással a fejébe vert idegen nyelvek, 3 évesen elsajátított olvasástudás feltétlenül szükséges-e? Mi történik akkor, ha "csak" 6 évesen az iskolában tanul meg olvasni, ha saját kíváncsiságától vezérelve sajátít el nyelveket? Tényleg akkora hátrány ez neki? Ha félévesen nem hallgatja a Vivaldi DVD-t, nem veszik fel az angol-matek tagozatos kéttannyelvű oviba, közönséges iskolában lesz kénytelen végigsenyvedni a tanulással töltött éveket és ezután esetleg ő lesz a sarki trafikos vagy neadjisten az utcaseprő.

Mi is történik, ha beszél sok nyelven, hatévesen ismeri a periódusos rendszert, nyer tanulmányi versenyt, szerez diplomát, aztán ott áll majd a munkaerőpiacon a sok diplomással együtt és mondjuk jó esetben bekerül egy jó céghez sok pénzért, ahol éveken át hajt majd éjjel-nappal és nem látja a gyerekeit felnőni (már, ha mindeközben jut ideje családalapításra is). Ha körülnézek a világban és látom a nyugatot, ahova tartunk, ahol párhónapos kortól babysitter neveli a gyerekeket, mert Anya visszament karriert építeni, vagy Apa dolgozik látástól mikulásig, hogy Anya otthon lehessen a gyerekekkel, bizony úgy gondolom, ha mi is efelé tartunk, akkor én nem biztos, hogy ezt szeretném a gyerekeimnek.

Azt hiszem, a gyermeknevelés lényege az, hogy jó indulócsomaggal engedjük ki a világba gyermekeinket. És egy változó világban mi is lehetne jobb indulócsomag, mint gondolkodásra, kreativitásra, problémamegoldásra és nem utolsósorban szeretetre nevelgetni a lurkókat. Na, hát ilyesmikről fog szólni ez a topik.